A kereső és a fordító jó barátunk

Mostanság a fellelhető legrégebbi iratokat tanulmányozzuk egy Bács-Kiskun megyei apró településen, ahol a felkutatott információk szerint már az 1700-as években is élt ősünk. Azért gondoltam, hogy másnak is érdekes lehet ez a bejegyzés, mert

1) 1700 környékén elég érdekesen írtak alapjában véve is az emberek

2) református pap által vezetett - túl sok szisztémát nem tartalmazó - ömlesztett anyakönyveket kell kisilabizálni

3) a fejlécek, a dátumok, de néha még az anyakönyvi bejegyzés szövege is latinul van

 

Ezért gondoltam, hogy segítségként leírom a tapasztalatokat:

Bár 1700-as évekbeli anyakönyveket még a fent említetten kívül nem forgattunk, de a településen majd száz évig tartotta magát a hagyomány, hogy folyamatos írással, kiemelések nélkül jegyzik fel a településen történteket.

A kereszteltek, házasultak és megholtak így csak a feltüntetett nevek alapján szétválogatható. Még szerencse, hogy nem éltek sokan azidőtájt a vizsgált településen.

Amikkel eddig találkoztunk:

Születéssel kapcsolatos jelzések:

- Nator és Suscept

- Baptismus

Vagy nemes egyszerűséggel feltűntetik, hogy apa és gyermek neve, és keresztatyák, vagy jelzésre kerül a témakör, hogy keresztelési adatok találhatók a következő részben.

Házassággal kapcsolatos jelzések:

- Matrimonium

- Copulaltak

A két megnevezésnél nem igazán véltem felfedezni különbséget. Mindkettő esküvői szertartásra utaló bejegyzés. Jó esetben nem úgy hangzik a bejegyzés, hogy például Kovács Istók feleséget hozott magának Kecskemétről, hanem a menyasszony és vőlegény és az apák neve feltüntetésre kerül, valamint ha más településről való, vagy más vallású valamelyik házasulandó, akkor azt is feltűntetik.

Halálozással kapcsolatos jelzések:

- Mortium

- Mortem

- annum

Minél régebbi az anyakönyv, annál kevesebb azonosító adat található a bejegyzésnél. Sajnos az is előfordul, hogy a pap csak annyit írt be, hogy Kovács Istók fiacskája annum 1, ez sajnos csak annyi infót tartalmaz, hogy meghalt egy kisgyerek, aki egy éves volt. Az egy évesnél fiatalabbaknál még ennyi jelzés sincs, általában csak annyi, hogy kisded. Azt viszont mindig nagyon fontos volt feljegyezni, hogy prédikáció, vagy énekszó volt a búcsúztató, erről mindig találunk információt.

Ehhez egy további hasznos információ lehet az anyakönyvi esemény dátumozása.
A XVIII. században szerették a papok a magyar és a latin nyelvet keverni. Az év első nyolc hónapját már akkor is úgy jelölték, hogy january, februarii, martii, aprilis, may, june, lulii, august. Számomra ismeretlen jelölési móddal látták viszont el a szeptembertől decemberig terjedő időszakot, amit nemes egyszerűséggel 7bris (szeptember), 8bris (október), 9bris (november) és xbris (december) megjelöléssel írtak be az anyakönyvekbe.

De ezek a nehezítő tényezők ne szegjék kedvünket. Keresgéljünk kitartóan. Nálunk az a módszer vált be, hogy aki a név, és kor alapján feltételezhetően ős, annak az anyakönyvét egy külön mappában gyűtjük. Ha a felrajzolt családfához nem is kapcsolódik azonnal, de időnként felülvizsgáljuk a meglévő anyakönyveket, és ha lehet, akkor egy ágat felrajzolunk. Ha ebből tovább lehet építkezni, akkor pedig megpróbáljuk a családfához illeszteni további fellelt infók alapján.